Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

„Az ö apja sohasem vetette szemére: Miért cselekszel így. (2/lKir. 1:6)

Egy gyermekben, akit nem fegyelmeznek megfelelően, sem nem engedik, hogy megtapasztalja rossz tetteinek következményeit, nem valószínű, hogy kifejlődik az önfegyelem és felelősség érzése. lKir.l:5-10 szépen illusztrálja ezt, ahol azt olvassuk, hogy Adónia meg akarta kaparintani magának a királyi trónt, amelyet apja már testvérének ígért. Itt találjuk ezt a megállapítást: soha meg nem szomorította apja, nem vetett semmit szemére, nem mondta fiának, miért cselekszel így. Dávid nyilván soha nem fegyelmezte fiát, soha nem mondott „nemet” neki, nem figyelmeztette, hogy a bűnnek ára van. Ez a hibája további tragédiához vezetett. (Amnon, Absolon halála)

Egy tolvaj a bíróság előtt azzal érvelt, hogy szülei fiatal korában soha nem fegyelmezték. Semmit sem tagadtak meg tőle soha, amit kért. Ha gyorshajtásért felírta a rendőr, apja szó nélkül fizette ki a büntetést mindig. Autóbiztosításai is szüleinek nagy összegekbe kerültek. így nem fejlődhetett ki benne a felelősség. S mikor a saját lábára állt sem tudott semmiről lemondani, amit akart. A lopást is jóváhagyta. — Gyermekeiknek azok a szülők igaz segítőik, akik tudnak határozott nemet mondani, mikor szükséges, és engedik, hogy gyermekeik megízleljék rossz viselkedésük fájdalmas következményeit. A fiatalok pedig kell, hogy köszönetét mondjanak Istennek az ilyen szülőkért.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts, hogy gyermekeinket önfegyelemre tudjuk tanítani, s így őrizzük a bűntől. Ámen.

— Megnehezíted gyermeked útját, ha túl könnyűvé teszed számára. Ceraldine Marshall Gutfreund (Ohio)

KEDD. FEBRUÁR 16. — Olvassuk: lKir.l:5-10.