Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 15. — Olvassuk: Lukács 11:5-13.

„Kérjetek, és adatik; keressetek, és találtok; zörgessetek, és megnyittatik néktek.” (Luk.11:9)

Elcsendesedve Isten előtt, imádkozni kezdtem. Hálát adtam Istennek, hogy megkaptam az állást, melyért folyamodtam, ugyanakkor azonban feltártam szívem félelmét is: nem érzek magamban elég képességet arra, hogy az állásnak megfeleljek.

Valami bátorítást adott a levél, melyet aznap kaptam, s melyben ezek a sorok álltak: „Isten ismeri nemcsak gyengeségeinket, de azt is, hogy mire vagyunk képesek...” Amikor imádságos küzdelmemben kinyitottam szememet, éppen ez a kifejezés ötlött elém: „vagyunk képesek...” Képesek vagyunk! Ő általa. Ha ő megnyitja az ajtót, az erőt is biztosítja, hogy a küszöbön átléphessünk, utunkat folytathassuk, háztartásában munkálkodhassunk!

Pál apostolt értettem meg akkor. Amikor Troászba érkezett, és az Úr kaput nyitott előtte a szolgálatra, ő is megkérdezte először: „De mi alkalmas erre?” (2.Kor. 2:16). Aztán Krisztusra tekintett és diadalmas hittel lépett át a kapun: „A mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk!” (2.Kor.3:4-6)

Én is elfogadtam állásomat — Benne bízva, Neki szentelve magamat. És nem csalódtam! Ki csalódhat így?

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, hogy minden körülmények között bízhatunk Benned a Krisztus által. Ámen.

— Isten a kérők, keresők, zörgetők Istene. —

Rudwall Elna (Svédország)