Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 10. — Olvassuk: Jn.14:21-24.

„Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Máté 5:48)

Időnként úgy látszik nekem, hogy olyan korban élünk, melyben a szentség eszméje idejét múlttá vált. Mintha a mai világ embereinek életmódja azt mondaná: minden kísérlet, minden törekvés a jóságra hiábavaló. Legjobb feladni, abbahagyni a harcot egy megvalósíthatatlan ideálért. Mennyire távol áll ez a gondolat Jézus szavaitól. Mikor a világ azt javasolja, hogy elégedj meg a lelkiekben is a középszerűséggel, félmegoldásokkal, Jézus azt mondja: „Legyetek tökéletesek.” De mit akar ezzel mondani? Kálvin szerint nem Istennel való egyenlőségről van itt szó, hanem hasonlóságról. Arról, hogy feleletül Isten kegyelmi ajándékaira, keressük, gyakoroljuk a tiszta, szabad, haszonlesés nélküli kedvességet, a jóságot, mely szembeszáll az emberi gonoszsággal, hálátlansággal. irgalmatlansággal. Igen, erre buzdít Jézus. És micsoda lelkesítő cél lehet ez! Ellentétben azzal a középutassággal, ahogy a világ meghatározza a jó embert, a tisztesnek mondott életet.

Tudván, hogy Jézus nem akart nekünk egy olyan parancsot adni, aminek lehetetlen engedelmeskednünk, emberi természetünk korlátái miatt, fogadjuk el, hogy mégis elnyerhetjük azt a tökéletességet, melyről Ó beszélt. ha alázatosak vagyunk. Isten kegyelme e magas célra is a miénk és elég nekünk.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten, tégy tökéletesekké minket azon a kegyelmen keresztül, melyet a mi Urunk érdemelt ki számunkra. Ámen.

— Hűség Istenhez korlátáid között, ez az a tökéletesség, amit Jézus kér tőled. —

David Workun (Michigan)