Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

,,Ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait.”

(Jn.13:14)

Egy vagyok a sok közül, aki segítek egy étkeztetési programban. Ebédet főzünk, felszolgálunk, a vendégekkel együtt eszünk. A vendégek munkanélküliek, kis fizetésű emberek, szellemi fogyatékosok, egészségi problémákkal küzködők, alkoholisták. Mindnyájan fájdalmas, szégyenteljes idők tapasztalói.

Szeretem ezeket a szerencsétlen embereket. Sok közülük gyengéd és igen tisztelettudó. Lelki gyönyörűséget érzek abban, hogy adhatok nekik nemcsak ételt, hanem szeretetet is. Mikor köszöntőm őket, szemébe nézek mindeniknek és hangtalanul ezt mondom: „Isten szeret téged és én is.” — Ma este, mikor az egyik férfi átvette tőlem a tálcán az ennivalót, rám mosolygott, aztán szégyenlősen súgta oda barátjának: „Szép, ugye?” Nem vagyok szép. Nagyon közönséges az arcom. De Isten szeretete ragyogó. Bizonyára ezt látta szememben az én új barátom. Ez az a szépség, mely az alázatosan szolgáló Jézus arcán fénylett a legcsodálatosabban, miközben mosta tanítványainak poros lábait. Ha a nyomorultak életének roncsai alatt meglátod Isten képét, tört mosolyukat visszaadod, szereted, szolgálod őket, ez a külső fény számomra is elnyerhető.

IMÁDKOZZUNK: Drága jó Atyánk, segíts, hogy emlékezzünk, hogy mindnyájunkat úgy szeretsz, mintha egyetlen gyermeked lennénk, Ámen.

— Mennél több szeretetet szétosztunk, annál több szeretet marad újra szétosztásra. —

Carolyn S. Wilde (Wisconsin)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 11. — Olvassuk: Jn.13:12-17.