Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 7. — Olvassuk: Jak.l: 19-27.

„ha valaki az övéiről s főképpen az ő házanépéről gondot nem visel, a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél.” (1 Tim.5:8)

Öt perc múlva indulnom kellett, s kisfiam még mindig zokniban ácsorgott és nyafogva panaszolta, hogy nem találja a cipőjét. Idegesen térdeltem végig a szobát, szidva a rendetlen gyereket, míg végül előkerültek a cipők a lehető legegyszerűbb és legláthatóbb helyről. Erre még dühösebb lettem. Szemére hánytam fiamnak, hogy magától semmit sem talál meg, mindig rám vár, engem használ ki. Majd mikor lenyugdva kezembe vettem a bibliát, Isten szólt hozzám a Zsolt.l01:2 verséből; „Gondom van a tökéletes útra... Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.” Felsóhajtottam. Megint nem álltam meg a próbát. Mily messze estem a tökéletes úttól! „Uram, szeretnék otthonomban is a tökéletes úton járni, úgy ahogy azt Te kívánod” — fohászkodtam. „Segíts meg ebben, kérlek.”

Bizony, legtöbb ember igy van ezzel a kérdéssel. Több udvariassággal, kedvességgel viselkedünk vendégeinkkel, ismerőseinkkel szemben, mint szeretteinkkel. Mikor látogatóink vannak, legszebb oldalunkról igyekszünk bemutatkozni. Csak finom, csendes beszéd hangzik el házunkban. Pedig kellene, hogy a család akkor is a megértés, a szeretet, melegség helye legyen, mikor senki kívülvaló nem látja magatartásunkat.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Bocsásd meg, hogy sokszor türelmetlenek, szeretetlenek vagyunk a családban. Segíts fenntartás nélkül szeretni hozzánktartozóinkat. Ámen.

— Családodnak is szüksége van kedvességedre. —

Jeannine Sickler (Nebraska)