Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

„Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa.” (Luk. 18:16)

Gyakran a legszokatlanabb helyeken találkozunk Isten szeretetével. Eszünkkel tudjuk, hogy Isten mindenütt jelen van, mégis egy zsúfolt élelmiszer-üzletben, ahol mindenki csak az emelkedő árakkal, az anyagiakkal van elfoglalva, nem nagyon várnánk, hogy Isten szeretete ránk áradjon. Pedig velem ez történt egy hosszú pénztári sorban. Egy friss seb fájdította szívemet, s nemigen törődtem az élelmiszerrel, sem az emberekkel. De a sorban egy kislány egyszerre csak megszólított. Egy doboz tartalma iránt érdeklődött. Egyik kérdése a másikat követte, s a kedves gyermekhang kizökkentett szomorúságomból. Nemrégen vesztettem el egy aranyos, ragyogó-szemű unokámat. Most Isten arra emlékeztetett, hogy Neki vannak kicsinyei mindenütt, családi kapcsolatokon kívül is. Ezt a kislányt bizonyára az Úr küldte, hogy Isten szeretetét éreztesse velem összetört állapotomban. Mire fizetésre került sor, már jó barátok voltunk, s mikor búcsúzáskor felemeltem, nyakamat átfogva ezt mondta: „Isten veled, nagymama.”

Eszembe jutott a sok elhagyott, árva, éhező gyermek is. Mennyi helyen kellene segíteni az Úr nevében, pénzzel, idővel, kedvességgel. Nem, nem lehetek bezárkózva bánatomba! Jöjjenek a gyermekek, s menjünk együtt az Úr Jézushoz, s vegyük az Ő áldását.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük neked a gyermekeken keresztül ránk árasztott szereteted. Köszönjük, hogy általuk gyógyítod szívünk sebeit is. Ámen.

— Isten szeretete gyógyít. —

KEDD, JANUÁR 19. — Olvassuk: ÍJán.3:14-19.

Florine Allen (Texas)