Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 11. — Olvassuk: Róm. 12:4-8.

„Minthogy a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is.” (Róm.

12:6)

„Úgy érzem, hogy azon a helyen vagyok, amit Isten rendelt a számomra.” — mondta a szomszédom, mialatt egy két éves kislányt ringatott az ölében. „Nincs tehetségem a festészethez, az íráshoz, nincs szép hangom se, se jó hallásom” — folytatta szomszédom. „De szeretetet tudok adni ezeknek a gyerekeknek, mialatt szüleik dolgoznak. Ez az én Istentől kapott ajándékom, no meg a türelem és kitartás, ami az ilyen kicsinyek gondozásához elengedhetetlenül szükséges.”

Sokszor, nem érezvén különösebb tehetséget magunkban, bizonytalanokká válunk, vajon Isten tud-e egyáltalán használni bennünket. Pedig az Úr mindenkinek ad születésénél fogva bizonyos értékeket, melyeket használni tudna mások javára. Ha pedig újjászületett gyermekeivé leszünk Istennek, ezek az értékek megsokszorozódnak, kiteljesednek. Isten Szent Lelke által az új élet megtermi azokat a gyümölcsöket, melyek mások felüdítésére, vigasztalására, épülésére valók. Ha van művészi adottságunk, vagy kimagasló értelmünk, kifejleszthetjük és szolgálhatunk vele Isten dicsőségére. De nem kevesebb adomány a megértés, könyörületesség, türelem, vidámság sem. Isten akarata az, hogy ki-ki használja ajándékait az Ő dicsőségére, s embertársai testi, lelki javára.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, növeld tőled kapott adottságainkat. Add, hogy örömmel szolgáljunk, segítsünk azokkal. Ámen.

— Szolgáld Istent tálentumaiddal! —

Ellen Austin (South Dakota)