Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 3. — Olvassuk: Róm.5:l-5 „De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a nyomorúságunkkal is, mivel tudjuk, hogy a nyomorúság munkálja ki az állhatatosságot.” (Róm. 5:3)

Már csak 3 másodperc volt hátra a kosárlabda mérkőzésből és a nagy ellenféllel az eredmény döntetlen. Ekkor az egyik játékos egy hosszú dobással juttatja a labdát fiamhoz. A nézősereg extázisba lendült a győzelem reményében. Jóska megfogja a labdát, egyet cselez és nagy magabiztosan kosárra dobja. Magabiztosan, hiszen két év óta gyakorolják ezt a játékot. Akkor egy pillanatra halálos csend támadt. Aztán hirtelen az ellenfél hatalmas üdvrivalgásban tört ki. Ebben a pillanatban Jóskánkat a földön térdelve láttuk. Szégyenében lehajtott fejjel, kétségbeesve könnyezett. Eltévesztette a dobást és így a csapata elszalasztottá a győzelmet.

Ma már nevet Jóskánk ezen az élményén. Az az érzése, hogy ez az eset segítette őt a növekedésben, hogy jobb játékos legyen, Isten előtt pedig alázatosabb. Lelki vonalon is kellenek a kudarcok. Isten így segít később nehézségeinket és megpróbáltatásainkat legyőzni. Ahogyan Pál mondja a Római levélben ,,az álhatatosság munkálja ki a kipróbáltságot, ami hozza a reménységet.” (5:4). Pál arra is figyelmeztet bennünket, hogy mindig reménykedve járjunk, függetlenül a napi terheinktől. A teljes reménytelenség idején az Úr biztosítja számunkra a Szent Lélek segítségét, ő mérhetetlenül szeret bennünket!

IMÁDKOZZUNK: Uram, emlékeztess arra, hogy minden kis és nagy dolgunkban velünk vagy. Ámen.

— Mindig felemelt fővel járjunk, mert Isten szeret

bennünket. — , . ,

Käufer Sjirley (Pennsylvania)