Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

„Nézzünk fel Jézusra... aki az előtte lévő öröm helyett... vállalta a keresztet.” (Zsid. 12:2)

Az én felekezetem nem gyakorolja az önmegtagadást, amit egyes egyházak a böjt ideje alatt megkívánnak. De engem igen foglalkoztatott a gondolat és elhatároztam, hogy megpróbálom. Elterveztem, hogy külön időt szentelek az imákra, a biblia tanulmányozásra, kihagyom az ebédet és mindenféle falatozást a következő 40 napon.

Érdekes, jelentős élmény volt — hét napig. Akkor, a következő három nap alatt — megtudtam, hogy anyám nagy beteg, nekem az operáló kés alá kell mennem, könyvem kéziratát visszautasították, s középiskolás fiam otthagyta az iskolát.

Ha ez évekkel előbb történt volna velem, bizonyára szemrehányást tettem volna az Úrnak, emlékeztetve arra, amiket megtettem, hogy hű maradhassak Hozzá. De ekkor, egy hétig tartó kemény önmegtagadás után megtanultam, hogy nem alkudhatok Istennel. Azt is tudtam, hogy ha nem foglalkozom előbb annyit Istennel és nem kerülök vele olyan közelségbe, egyszerűen nem tudtam volna elviselni azt a sok megpróbáltatást, aminek — úgy látszott — sohasem lesz vége. így azonban, ahelyett, hogy a böjti gyakorlatot abbahagytam volna, boldogan ünnepeltem a győzelmi ünnepet, a húsvétot.

IMÁDKOZZUNK: Uram, jól tudom, hogy a Te kereszted nehezebb volt, mint amit én valaha is képes volnék hordani. Köszönöm, hogy utat mutattál, hogyan kell elviselni a megpróbáltatást, amíg minden felett győzedelmeskedünk. — Ámen.

— Ha egyedül az Úrra tekintünk, a balsiker sohasem tud legyőzni bennünket. — Seaborn Barbara (Georgia)

VASÁRNAP, ÁPRILIS 4. — Olvassuk: Zsid. 12:1-6.