Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, ÁPRILIS 2. — Olvassuk: 118. Zsoltár 19:25

,,E napot az Úr csinálta, örvendjünk és vigadjunk.”

(118.Zsolt.24)

Csendesnapokra mentem nemrégen. Kutya fáradt voltam, mire a táborba érkeztem. Szokás szerint későig fennmaradtunk, egyforma hévvel beszélgetve fontos dolgokról és trivialitásokról. Az első éjszakát nyomorúságos körülmények között töltöttem, mert két horkolóbajnok mérkőzött egymással a szobánkban. Szürkén virradt a reggel a tábor fölött, s hamarosan hideg eső kezdte verni a földet. Amint kinyitottam a szemem, rögtön ez a zsoltárvers ötlött az eszembe: E napot az Úr csinálta...?

Pedig bizony az Úr csinálta, akár örömmel köszöntöttük a reggelt, akár nem. Azt hiszem nyugodtan bevallhatjuk, hogy sok-sok reggelt mindennel köszöntünk, csak éppen örömmel nem. Pedig hitünkből állandó erővel sugárzik, hogy Isten itt van, gondja van rám, szeret és harcol értem — még akkor is, ha lelkemben éppen most, ezt nem érzem, s nehezemre esik e napot örömmel üdvözölni. Az igazság pedig az, hogy hitem nem érzésekre és hangulatokra alapszik, hanem Istenhez kötő megbonthatatlan kapcsolatra. E kegyelmi szövetségben az Úr állandóan jelenlevő társam, de ugyanakkor folyton új megbízásokat adó Gazdám is. Ez reménységgel és örömmel ragyogja be a legsötétebb hajnalt is.

IMÁDKOZZUNK: Áldott Istenünk, aki kegyelmesen felhozod ránk új napodat, add, hogy életünkben állandóan érezzük a jelenlétedet és vezetésedet. Ámen.

— Isten jelenléte erővel tölt el a legnehezebb pillanatokban is. — Bill Barnard (Tennesse)