Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

„Örvend a puszta és a száraz föld, örül a pusztaság majd és kivirágzik.” (Ézs. 35:1)

Amikor először jöttünk Arizonába, honvágyat éreztünk a pennsylvániai hegyek dús, puha földje iránt. Olyan kegyetlennek tűnt a sivatag. Porrá őrlődött a kő a lábunk alatt, s az ég fehérlett fölöttünk a forróságtól. Fák? Növényzet? Csak száraz bokrok, kaktusz és néhány görcsös moszkító cserje.

Eszembe ötlött, hogy ilyen sivár pusztaság volt Jézus munkálkodásának a színhelye. Ilyen pusztákon járt és imádkozott. Az emésztő kísértőtői megszabadulva, innen indult el munkáját elkezdeni, mint Isten Felkentje, Krisztus.

Az arizonai sivatagban sétálva kezdtem megérteni valamit. E kemény kéreg alatt az élet munkálkodik, s kitartóan vár. Elég csak egyetlen tavaszi eső és a sivatag kivirágzik. Felülről megérintve, mindegyik növény kinyitja kemény külső páncélját a szépség és kegyelem előtt.

Nagyböjt a keresztyén pusztaság. A várakozás, megtisztulás ideje, amikor az életünk gyökerét fenyegető veszélyektől megszabadulunk. Urunkkal együtt várakozunk. S ha Krisztussal együtt várunk, sivatagjaink virágba borulnak, s életünk megismeri a feltámadás örömét.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus Krisztus, adj hitet, hogy türelmesen várjam érintésedet, hogy életem a Te királyságod eljövetelében beteljesedjen. Ámen.

— Csöndességben és reménységben lesz erősségetek. (Ézs. 30:15) —

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 1. — Olvassuk: Ézs.35.

J. David Barkley (Arizona)