Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.” (Luk. 18:17)

Jézus Mt. 18:4-ben a gyermeki lélek tulajdonságai közül az alázatosságot emeli ki. Itt Lukácsnál közvetlenül a farizeus és publikánus imája után olvashatjuk Jézus szavait a gyermekekről. A farizeus önmagával megelégedett, jó ember, a publikánus mellétverő, nyomorult bűnös. Viszont ezekért jött Jézus, és mindnyájan ilyenek vagyunk. Csak nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni. Sokan azért nem látják bűneiket, mert a világ örömeit nem akarják feladni. Másoknak meg igen nagy az énje, a büszkesége. Ezért mondja Jézus, hogy gyermeki lélekkel, kicsinységünk és rászorultságunk teljes tudatával lehet csak miénk Isten országa. Ez az Ige nincs ellentétben Jézusnak Nikodémussal folytatott beszélgetésével: „Szükség nektek újonnan születnetek.” Sőt még jobban megértjük azt. Csak igaz bűnbánat, teljes alázat után jöhet az újjászületés csodája. így leszünk újra gyermekek, a megalázkodás után. így fogadhatjuk Isten legnagyobb ajándékát, az örökéletet ingyen kegyelméből.

Mit tud adni a gyermek szüleinek ajándékaikért, áldozatukért? Csak hálát, szeretetet, örömet. Isten tőlünk is csak ezt várja, ezt a megtérés utáni gyermeki lelkületet. Ezzel a lelkúlettel, s a gyermek mindig kérdező tudásszomjával ismerjük meg Atyánkat jobban.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Atyánk, hogy Te mindent adsz és oly keveset kívánsz. Növeld hitünket. Ámen.

— Eléggé kopott-é a Bibliád? —

D.M. Loughran (England)

VASÁRNAP, SZEMTEMBER 27. — Olv.: Lk.18:15-17.