Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

SZERDA, SZEPTEMBER 23. — Olvassuk: Zsolt.23.

„Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy.” (Zsolt. 23:4)

Egy kora márciusi reggelen szélütés ért. 81 éves vagyok és amint ott feküdtem félig öntudatlanul, úgy éreztem eljött halálom órája. Ugyanakkor kétségbeesve láttam, hogy nem vagyok felkészülve, hogy hazamenjek. Hiába kényszerítettem elmémet, hogy gondoljak az Úr Jézussal és elköltözött szeretteimmel való találkozásra, nem sikerült nyugalmat találnom. Szívem rémülten vert és csak sötét mélységet láttam. Egyre csak azt mondogattam: miért is történt ez velem. Pár nap múlva anynyira jobban lettem, hogy imádkozni tudtam Isten vezetéséért. Később már tudtam Bibliát olvasni is és nyugodtan elmélkedni az Igén. Megláttam, hogy életünk legszükségesebb része, hogy közösségünk legyen az Atyával szent Fián keresztül, hogy miért legyen a megváltás, az örökélet hite, hogy tudjuk hová megyünk a halál után. Mikor ezeket megértettem, nagy hálát adtam azért, hogy Isten keresztülhozott a halál árnyékának völgyén és időt adott még arra, hogy felfelé nézzek.

Az űj lehetőséget boldogan vettem, életem nagy krízisét a legnagyobb kegyelemnek érzem. Ugyanakkor azt is látom, hogy ez nem mindenkinek adatik. Összeszorul a szívem a gondolatra: mi lett volna, ha készületlenül megyek el! És hányán így mennek!

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyám, magasztallak jóságodért, és arra kérlek, hogy e gyarló bizonyságtételen át is mutass jó utat sokaknak. Ámen.

— Földi életed vége bármikor jöhet. Légy készen!

Patrick N. Joshua (Ontario)