Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER-3. — Olvassuk: I. Pét. 2:21-25.

„...Kinek sebeivel gyógyultatok meg.” (I. Péter 2:24b)

1971-ben súlyos agyhártya gyulladást kaptam a vietnámi háború alatt teljesített katonai szolgálatom alatt. 105 fokos lázzal eszméletlenül feküdtem a kórházban. A hatóságok a szüleimnek küldött táviratokban is kevés reménységet fűztek gyógyulásomhoz. Mikor kilenc nap múlva magamhoz tértem, csak Édesanyám maradt meg emlékezetemben. Amikor négy hónapi gyógykezelés után elbocsájtottak a hadikórházból, testileg és szellemileg csak mint egy emberi roncs kerültem haza. Végezni akartam magammal reménytelen helyzetemben.

Többszázan imádkoztak gyülekezetemben azért, hogy maradéktalanul felgyógyulhassak. Ekkor történt, hogy én magam is végre hitre jutottam. Egyre közelebb kerültem Istenhez. Szinte barátom lett. Buzgón kértem, hogy gyógyítson meg. Elkezdtem céltudatosan testi gyakorlatokat is végezni. Lassan olvasni is tudtam újra folyékonyan. Hat hónap után annyira feljavultam, hogy viszszavettek az egyetemre, ahol kitüntetéssel nyertem el később diplomámat. Rendkívül fontos megjegyezni azt, hogy csak azután javult állapotom, miután hittel fordultam az Úrhoz. Miután életemet fenntartás nélkül odaszántam Istennek az Úr Jézus Krisztusban.

IMÁDKOZZUNK: Te adsz, Uram, gyógyulást, és átragyog életünkön szereteted, ha hittel fordulunk Hozzád. Te szent bölcsességedben vagy teljes fizikai gyógyulást adsz, s ha nem akkor lelki gyógyulást, hogy legyen erőnk hordani keresztünket. Ámen.

— Isten szeretete ad gyógyulást. —

Ron Lanthrop, (Ohio)