Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1981-09-01 / 5. szám
„Tudom, kinek hittem.” (2 Timótheus 1:12) A vasárnapi iskolai tanítók számára rendezett tanfolyammon vezetőnk arra hívta fel figyelmünket, hogy Krisztus iránti magatartásunk ugyanolyan, vagy nagyobb hatással lesz a gyermekekre, mint amit valójában tanítunk nekik. „Nem tudsz másokat bemutatni annak, akit Te sem ismersz” — mondta. Ez a kijelentés arra késztetett, hogy őszintén megkérdezzem magamat: én mennyire ismerem Jézust? Azokkal, akiket ismerek, sok időt töltök el. Beszélgettem velük, megismertem gondolkozásukat, világnézetüket. Elmondhatom-e ezt Jézussal kapcsolatban? Követőjének vallhatom-e magamat, ha nem vágyom őt jobban megismerni? Ugyanakkor olvastam a Timótheus-hoz írt első és második levelet. Figyelmes lettem arra, hogy Pál milyen bizonyossággal van telve és ö ezt nem egy könnyű, gondtalan életen keresztül fedezte fel, hanem sok szenvedés és nehézség között. Később, hoszas betegség és magány alatt, én is megtapasztaltam, hogy Pálnak igaza volt. Mindnyájan teljes határozottsággal vethetjük bizodalmunkat Jézusba, ha készek vagyunk arra, hogy időt szenteljünk a Vele való közösségre. IMÁDKOZZUNK: Urunk, adj vágyat nekünk, hogy Téged jobban megismerjünk. Segíts, hogy hitünk és életünk másoknak is bizonyság legyen arról, hogy teljes bizodalmunk van benned. Ámen. — Ha Jézus valóban a barátod, akkor szentelj időt ma a Vele való közösségre. — PÉNTEK, SZEPTEMBER 4. — Olvassuk: 2 Tim. 1:11-14. Hockin Jennie (Anglia)