Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 17. — Olvassuk: Zsolt. 102.

,,Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. Virrasztók és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn." (Zsoltárok 102:7-8)

Úgy látszik, hogy Isten egyeseket az egyedüllétben adott szolgálatra hív el. Nem könnyű ez. A zsoltáros is jajong benne, megrázó képeket használva. Ez az elhívás lehet ideigtartó, vagy egy egész életre terjedő. Mindkét esetben Isten az aki mindent helyesen tesz, aki céljait sokszor az egyedüllétben töltött életen át teljesíti.

Például, Illés sok időt töltött egyedül. A pataknál várakozott; az özvegyasszony házánál időzött. A pusztán át menekült; a barlangban rejtőzött. Mindig egyedül. De magánossága közben sok fontos, Isten által rendelt küldetést teljesített. És a hivatása betöltéséhez szükséges magányos órák azt is szolgálták, elősegítették, hogy Urával szoros kapcsolatban járhatott.

Isten terve szerint az egyedüllétben töltött napjaink ugyanolyan fontosak, mint a többi napok. Ezért, ha elkövetkeznek, jó bennük megtalálnunk Isten célját és követnünk azt a célt. Isten jelenlétének öröme messze túlhaladja a magányos szív fájdalmát.

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts, hogy ne féljek az egyedülléttől, hanem azt nyitott ajtóként üdvözöljem, amelyen át mélyebb kapcsolatba juthatok Veled. Ámen.

— Jobb egyedül lenni Istennel, mintsem nagy tömegben lenni nélküle. —

Millard N. Demy (Texas)