Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

„Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” (1. Thess. 5:18)

Ismerős hangot hallottam az istentiszteleten az első ének alatt. Körülnéztem. Igen, a szomszéd szigeten élő barátnőm volt jelen. Mint mindig, most is örömet sugárzott.

Tudtam róla, hogy kis községében fáradhatatlan. Tanított az iskolában, ügyeket intézett, a vendég igehirdetőknek tésztát sütött, segített a férje ezernyi teendőjében a félreeső szigetükön.

Istentisztelet után másokkal együtt én is üdvözöltem. Amint megfogtam felém nyújtott bal kezét, lefelé tekintve láttam, hogy jobb keze gipszbe volt téve. Valaki ezt írta a gipszre: „Mindenben hálákat adjatok.” — (1 Thessalonika 5:18)

Ez a nagyszerű magatartás méltó módon párosult a reám sugárzott szép mosolyával. Nem tudunk mindenért hálát adni, fájdalomért pl., ami reánk zúdul és gyötör, de hálát tudunk adni „mindenben”, minden helyzetben, minden körülmények között, hogy Atyánk van, akiről tudjuk, hogy szeret Krisztusban és mindent javunkra cselekszik.

Atyánk akarata az, hogy életünket alája rendeljük, — a jó és a rossz napokat, a győzelmeket és a vereségeket egyaránt. Barátnőm ezt felismerte és kellemetlen akadályát bizonyságtétele eszközévé változtatta.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük az emlékeztetést, hogy a Neked való háláadásunk egyik része akaratod teljesítésének. Ámen.

— Minden körülmény alkalom a hálaadásra. —

Violet Munro (Nassau, Bahamas)

SZERDA, FEBRUÁR 18. — Olvassuk: 1. Thess. 5:14-23