Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1981-01-01 / 1. szám
SZOMBAT, JANUÁR 24 — Olvassuk: Zsolt 23 „Népem békesség hajlékában fog lakozni, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.’’ (Ézsaiás 32:18) Kisfiámmal az út szélén mentünk vigyázva. Amikor odaértünk az üzlethez, és egy pillanatra megcsöndesedett a forgalom, Laci gyerekem egyedül átszaladt a másik oldalra. Majdnem elállt a szívverésem. Elüthette volna valami autó! Magam is átszaladtam, mihelyt tudtam, azután nyakon csíptem fiacskámat. Jól kiporoltam a nadrágját! „Hogy tehettél ilyesmit, ebadta kölyke?” Tudod, Papa, a sietség, ami bennem volt, az sürgetett! Isten gyermekeinek legdrágább osztályrésze a csendesség és békesség. Amikor Jézusunk elbúcsúzott a tanítványaitól, ezek voltak az utolsó szavai: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világban nyomorűságtok lészen, de bízzatok, én meggyőztem a világot.” Megismerkedtél már, Kedves olvasó, ezzel a békességgel? Az Úr Jézus adja azt. Ingyen adja bárkinek, aki csak Őhozzá járul, és mint elveszett bűnös bűnbánattal szívébe fogadja a Megváltót. Jöjj a minden békességnek Fejedelméhez, és kóstold meg Te is hogy milyen édes az Ő bűnbocsánatának a békessége. IMÁDKOZZUNK: Mint viharban űzött kismadár, Hozzád járulunk, minden békességnek drága Ura! Te csendesítsed meg lázadó szívünket, és gyógyítsad meg bűneinknek betegségét. Kegyelmedből, Ámen. — Jézus ölébe bizton. — Hajtom fejem le én. — Práter Imre (Anglia)
