Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

„Mikor megjelenik a föpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját.” (lPét.5:4)

Az öreg ember család nélkül maradt. Javító, foltozó műhelye üres helyiségébe költözött. Iskolából hazafelé gyakran bementek hozzá egy kis időtöltésre. Kellemes, megelégedett, magános öreg ember volt. Egy nap halva találták. A lelkipásztor rendezte el a temetést. Nyilvánvaló volt, hogy a temetésen kevesen vesznek részt, vagy éppen senki, annak ellenére, hogy a lelkipásztor hívogatta rá a gyülekezet tagjait.

A temetkezési vállalkozó tolta a kocsit a templomhajóban az urasztala felé, de senki sem követte. Ne ítélj azonban hamar, Testvérem! Az ének, bibliaolvasás, imádság után a lelkipásztor elmondta ezeket: „Talán nem vettétek észre, de egy láthatatlan sereg követte elköltözött testvérünk koporsóját. Két fia van a halottnak. Mindkettő misszionárius más-más országban. Személyes jelenlétük lehetetlen, de lélekben itt vannak, és azok is mind-mind, akiket ők megnyertek az Úrnak. Ez az elhalt embertestvérünk mindent odaadott, hogy mások hallhassák a Jézusról szóló örömhírt. Jutalmát bizonyára megkapta az Úrtól.”

Úgy éljünk, úgy imádkozzunk mi is, hogy mikor a jó pásztor megjelenik dicsőségében, fejünkre tegye nekünk is azt a koronát, mely királyokénál is fényesebben és maradandóbban ragyog.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük azokat az egyéneket, akik megismertettek minket Veled. Légy áldott, hogy evangéliumodat, szeretetedet közölhetjük másokkal. Ámen.

— Magánosságunkban a hit ad nyugodtságot, békét. —

Maria S. Friesen (Ohio)

VASÁRNAP, JANUÁR 25. — Olvassuk: lPét. 5:1-5.