Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 18. — Olvassuk: Ján. 14:1-7

„És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Ján.14:3)

A kis Krisztina hét éves volt csupán amikor komoly figyelemmel hallgatta a halál utáni életről szóló szavaimat. Szemmelláthatólag azonban még valami hiányzott az általam festett képből, hogy kielégítse gyermeki értelmét.

„Kérdezhetek valamit?”

„Nos” — adta fel a nagy kérdést Krisztina — „milyen az élet ott fenn a Mennyben?”

„Nem tudom pontosan — feleltem — mivel még sohasem voltam ott.”

A gyermek összevonta szemöldökét, mely nála mindig komoly gondolkodást jelentett: „Tudom” — mondotta végül — „én sem voltam még ott.”

„De az Úr Jézus volt” — válaszoltam én — „és az Ő szavára örvendező hittel elfogadom, hogy az minden emberi képzeletet felülmúló, csodálatosan szép és boldogító élmény, élet lesz.” Pál apostol, a „hit óriása” szinte türelmetlen, boldog várakozással így ír a korintusbelieknek: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (2:9)

A kislány szemében kigyúlt a hit ragyogása.

IMÁDKOZZUNK: Drága Jézusom, add, hogy szívem egész teljességével vágyakozzam a Te Országod el nem múló és kimondhatatlan örömei után. Ámen.

— Bármi is legyen az égi haza, nekünk elég, hogy Jézus készítette azt. —

Dorothy Carey (Craven Arms, Salop Scotland)