Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

HÉTFŐ, DECEMBER 14. — Olvassuk: 2 Kor. 5:16-21.

„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden." (2Kor. 5:17)

Erdész barátom mondta, hogy némely lombos fáról nem hullanak le a levelek tavaszig éppúgy, mint az örökzöldekről. De mikor a nedvkeringés megindul a fában, az új kis levelek valóságosan lelökik a régieket.

Ehhez hasonló folyamat megy végbe az emberben, mikor Krisztus beköltözik szívébe. Elkezdődik egy új élet, megindul egy folyamat, mely fokozatosan betölt mindent. Gondolat, vágy, érzés teljesen megváltozik. Keresni kezdi az ember Istent, és meg akarja ismerni az Ő akaratát. Aztán ugyanúgy, mint az új életre kelt fán jönnek a levelek után a virágok és termések, a keresztyén emberben is új, tiszta illat árad, a lélek gyümölcsei egyre szaporodnak, és láthatóvá válnak. Csodálatos folyamat ez, melyet Pál így fejez ki: „A mi külső emberünk megromol, de a belső napról-napra újul.” A maga teljességében ezt csak Isten szeme látja. A megváltatlan emberek sokszor haraggal és utálattal fordulnak el a mássá lett hívőtől. De maga az új ember is, mert még nem tökéletes, sokszor elégedetlen önmagával, elesései, bűnei megkeserítik. Egy azonban bizonyos, az új élet nedvei áradnak, dolgoznak Isten kegyelméből az igeolvasás, imádkozás s a Lélek vezetése nyomán. Minden a csoda a világban karácsonnyal kezdődött.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyánk, köszönjük az új élet lehetőségét, mert szent Fiadat küldted. Ámen.

— Legyen a karácsony új élet kezdete neked is! —

Josie K.Barbee (North Carolina)