Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

KEDD, DECEMBER 15. — Olvassuk: ApCsel.20:28-38.

„Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Mt.l0:8)

Szeretem a születésnapok vidámságát, az ajándékozás örömét. Ha egy újabb évet megérhetek én vagy szeretteim, nagy hálát érzek Isten iránt. Legkedvesebb gyerekkori emlékem apám egyik születésnapjához fűződik. Vásárolni mentünk anyámmal, s az autóban szép, kitömött tigrist találtam. Mikor apám hazajött, boldogan mutattam neki új játékomat. Ő kedvesen mondta, hogy tud róla, hiszen ő tette oda számomra. „De ez a te születésnapod, apa! Nem nekem kell az ajándékot kapni.” Ő szelíden felelt: „Az én legnagyobb ajándékom, ha a te örömödet látom.” Szerettem a tigrist, de nagyobb ajándék volt számomra a felejthetetlen lecke az adás öröméről, amire apám tanított.

Kapni emberi öröm, adni isteni. Isten adott, mindig ad és adni fog örökké. Csodálatos szép világba helyezte az embert. Az érzelmi és gondolati világ gazdagságát adta neki. S a legnagyobbat, szent Fiát küldte bűneinkért, hogy a mennyet is nekünk ajándékozhassa. Mindezt ingyen kegyelemből, atyai szeretetből tette. Hogyne áradna meg szívünkben a hála, hogy mi is adjunk! Adjuk nemcsak földi javainkat, hanem szívünk teljes szeretetét. Urunk is így tanított: „Jobb adni, mint venni.”

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, taníts meg szabadon és örömmel adni és hirdetni Lelked erejével nagy szeretetedet. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Boldoggá tettél-e ma valakit, hogy te is boldog légy? —

Geraldine Marshall Gutfreund (Ohio)