Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

VASÁRNAP, DECEMBER 13. — Olvassuk: Mt. 1:18-23.

„Nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az ö népét annak bűneiből.” (Mt. 1:21)

Mielőtt Mária megszülte volna gyermekét. Józsefnek angyal jelentette, hogy Jézus legyen a neve. A Jézus név magábanfoglalta az Ő jövetelének célját: a világ Megváltójául jött. Évszázadok sötétsége után egyszercsak kisütött a nap. — Egy indiai nő mikor tudatára ébredt Isten szentségének és a maga bűnös voltának, így kiáltott fel: Óh csak jönne valaki, egy Fejedelem, aki odaállana a Mindenható és az én bűnös lelkem közé! Aztán hallott a Bibliáról, s arról, hogy a Biblia beszél Valakiről, aki meghalt az emberiségért. Mikor olvastatta magának Máté könyvének első fejezetét, Jézus nemzetség táblázatáról, ezt suttogta: Csodálatos Fejedelem, kinek ilyen messzemenő ősei vannak. Mikor pedig tanítója ezt olvasta: „Nevezd az Ő nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből” — felújjongott: „Ez a fejedelem kell nekem, aki Megváltó is.” És szükségében nem volt egyedül. Krisztus nélkül a mi életünk is reménytelen.

Az Ótestamentum szava Jézusra ez: Józsua. És 2 ily nevű emberről olvasunk ott. Az egyik Izráel vezére az új haza elfoglalása idején. A másik egy főpap, aki a fogság után szolgált. Együttes munkájuk Krisztusra emlékeztet, aki üdvösségünk „kapitánya,” vezére és hitvallásunk főpapja. Fogadd most Őt és imádd, a Fejedelmet, aki bűneinkért áldozó Főpap is, Szabadító.

IMÁDKOZZUNK: Áldunk, Urunk, ez adventben lelkünk Fejedelméért és Főpapjáért, Jézusért. Ámen.

— A Jézus név lehet megvetett a bűnösnek, de áldott szó a szentnek. —

George Donigian (Virginia)