Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1981-11-01 / 6. szám
SZOMBAT, DECEMBER 12. — Olvassuk: Luk. 12:16-21. „A vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok.” (Zsolt. 62:11) A Britannia nevű hajó Brazíliánál egykor hajótörést szenvedett. Rajta sok zárt hordó volt spanyol arany-érmekkel megtöltve. A legénység meg akarván menteni az aranyat, a tartályokat kezdte a fedélzetre hordani. A hajó azonban oly gyorsan süllyedt, hogy felhagytak törekvésükkel, és rohantak a mentő csónakokba. De távozás előtt a parancsnok egy matrózt még visszaküldött a süllyedő hajóra, hogy nézzen széjjel. A küldönc, nagy meglepetésére, egy embert talált a fedélzeten nyugodtan ülve és körülhalmozva magát arany darabokkal. Széttört néhány tartályt, hogy az aranyhoz hozzájusson. „Mit csinálsz itt? Nem látod, hogy a hajó menten elsüllyed?” — kiáltott rá a hajóslegény. „Egész életemben szegénységben éltem, gazdagságban akarok meghalni” — volt a válasz, s maradt minden rábeszélés ellenére. Most gondolj a fenti példázatra! „Bolond, az éjjel elkérik a te lelkedet tetőled, és amiket készítettél, kiéi lesznek?” S majd folytatta tovább az Úr: „így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.” — Milyen balgaság földi javak szerelmesének lenni, az örökkétartókról pedig elfelejtkezni! Óh, mennyi földi kincsekben gazdag ember szegény lelkiekben! És mennyi földi javakban szegény gazdag Isten mértéke szerint! Igen, ha azok halnak meg gazdagon, akik kincset gyűjtenek maguknak a mennyben. IMÁDKOZZUNK: Taníts, Uram, hogy semmit sem viszek ki magammal e világból. Taníts bölcsnek lenni, hogy odaátra takarjak. Jézusomért hallgass meg. Ámen. — Jobb gazdagnak lenni Istenben, mint földi javakban. — James Martin (Scotland)