Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

„Tíz szűz... elővevén az ő lámpását, kiméne a vőlegény elé. Öt pedig közülök eszes vala és öt bolond.”

(Máté 25:1-2.)

Tíz leány készült a lakodalomra. Mind a tíz biztosra vette, hogy résztvesz a mulatságban. Mind a tíz feszült izgalommal várt a vőlegény érkezésére. Tudták, hogy minden percben megjöhet. És a tíz közül csak öt gondolt arra, hogy a vőlegény fogadásához mire van igazán szüksége. A többi csak a mulatságra gondolt, a kiváltságra, örömre, szórakozásra, amiben e napon része lehet. Nem vette komolyan az előkészületet.

Az élet döntö pillanataiban nem lehet mindig mások segítségére számítanunk. Magunknak kell szembenézzünk a helyzettel. Saját magunknak is rendelkeznünk kell olyan lelki erőforrással, amelyikből a döntő pillanatban meríthetünk. Sokan tudják és érzik a felelősséget, amit Jézus Krisztussal és az Anyaszentegyházzal szemben magunkra kell vállalniok, mégsem veszik azt komolyan. Igyekeznek elodázni azt a távoli jövőbe. S egyszer csak megroppannak. Lelki erőforrásra volna szükségük, s nincs hova fordulniok. Nem voltak felkészülve ilyen helyzetre.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, ments meg bennünket a közömbösség átkától. Krisztus hatalma és a Szentlélek bennünk való lakozása által növeld a mi lelki erőnket, hogy annak segítségével szembenézhessünk életünk minden nehézségével, kétségével és szükségével. Fiadnak nevében kérünk, aki így tanított minket imádkozni: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.

— Hitet és lelki erőt nem kaphatunk kölcsön másoktól, Isten ajándéka az mindenikönknek. —

Martin Huntington Frances (Michigan)

KEDD, NOVEMBER 3. — Olvassuk: Máté 25:1-13