Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

HÉTFŐ, NOVEMBER 2. Olvassuk: Lukács 10:29-37.

„Eredj el és te is aképen cselekedjél!” (Luk. 10:37)

Előttem áll az a tréfás rajz, amelyik a hivatali munkájából hazatérő és otthonába belépő édesapát ábrázolja, amint kitörő örömmel újságolja családjának a hírt: — Tíz százalékos fizetésemelést kaptam! — a tréfás rajz érdekesen mutatja, hogy egyszerre mindenki a saját maga kívánságának a teljesülésére gondol: a fiú az új kerékpárra, az édesanya a prémbundára, a leány az új karkötő órára, az édesapa pedig az új sport felszerelésre. Senki sem gondol a család másik tagjára, csak magára.

Egy este egy koreai lelkipásztor családjával ültem a vacsorái asztalnál. A lelkipásztor kis gyermeke tipegett be a szobába. Benyúltam a zsebembe és egy ezústpénzt nyújtva neki azt kérdeztem tőle: — Hát ez micsoda? — A kis gyermek így szólt: — Perselypénz! — Úgy látszik, ez a kis gyermek nem tudta, hogy az ezüstpénzzel cukorkát és játékokat is lehet vásárolni. Ő csak olyan pénzt ismert, amit a templomi perselybe kell tenni. Amikor pénzt látott, nem arra gondolt, hogy azt cukorkára költheti, hanem, hogy Istennek adhatja.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Te Fiad által arra tanítottál minket, hogy pénzünkkel, vagyonúnkkal másokon segíthetünk, mint az irgalmas samaritánus is segített azon az emberen, akit a jerikói úton kifosztottak és félholtra vertek. Segíts bennünket lelked által, hogy azokat a javakat, amelyeket nekünk ajándékozol, olyan eszközöknek tekintsük, amelyekkel másoknak tudunk szolgálni. Mesterünk nevében kérünk. Ámen.

— Krisztus és az ő országa iránti buzgóságunkat azzal mutatjuk meg, hogy mennyei Atyánk ajándékait miképen használjuk fel. —

Sauer A. (Korea)