Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-11-01 / 6. szám

VASÁRNAP, NOVEMBER 1. — Olvassuk: I. Ján. 3:16-18

„...tegyenek jót, legyenek gazdagok a jócselekedetekben, szíves adakozók, javaikat közlök...” (I. Timotheus 6:18)

„Mit tehetünk érdekükben?” Mit tehetünk azoknak az érdekében, akik a mi városunkban, Washingtonban otthon nélkül élnek? Alvóhelyük a parkok padjain vagy a fűvön van, télen pedig a fűtőrendszer rácsain kiáramló meleg práránál próbálnak melegedni. Mit tehetünk azoknak az embereknek az érdekében, akik még nem fagytak halálra a hideg téli éjjeleken? A kérdés egészen gyakorlati volt, amire a feleletet nem csupán szavakban kellett megadni.

Több csoportból álló brigádot szerveztünk. Ezeknek a feladata az volt, hogy végigjárják a városnak azokat a részeit, ahol ezek az emberek az Isten szabad ege alatt melegednek úgy, hogy sokszor a fagycsipéseket nem tudják elkerülni. Összeszedtük őket, szállást, meleg levest, ételt adtunk nekik. És imádkoztunk velük. Elértünk anynyit. hogy ezeken az éjjeli körutakon már ismerősként üdvözöltek minket és nem idegenkedtek azoktól, akik az ételt adták nekik és szállásra vitték.

Nem prédikáltunk nekik, s nem akartunk „téríteni.” Egy idő múlva azonban örömmel hallottuk némelyik szájából ezt is: „Isten áldja meg magukat ezért!” S ok maguk is segítettek már másokat. Tudják, hogy szeretjük őket, mi meg reméljük, hogy megismernek valamit Isten korlátlan szeretetéből.

IMÁDKOZZUNK: Mindenség Istene, tölts meg minket a te végtelen szereteteddel, hogy ezt tovább adhassuk másoknak. Ámen.

— Isten megsokszorozza szeretetét bennünk, mikor szeretetet adunk másoknak. — (Washington D.C.)