Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1981-09-01 / 5. szám
HÉTFŐ, OKTÓBER 19. — Olvassuk: Jak. 1:2-6. (Jézus mondta:( „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” (János 15:5) Nemrégen egy boldogtalan helyzeten evickéltem keresztül. Méltatlankodásom nem ismert határt, és unosuntalan csak szerencsétlen helyzetemről témáztam, ha másokkal beszélgettem. Minden egyes alkalommal felszaggattam a sérülés begyógyult sebeit, felbosszantottam önmagamat, és untattam felebarátaimat. Az ugyan helyes volt, hogy megosztottam másokkal bánatomat, de eltúloztam a dolgot Ön-sajnálatomban. Azóta már sok viz lefolyt a Dunán... Idők múltával lassan rájöttem arra, hogy jóval okosabb megoldás bajainkat Isten elé tárni az imádság szárnyain. A Mindenható megért bennünket, várakozik arra, hogy megerősíthessen minket és erős karjával átvigyen a nehéz időkön. Azóta is gyakran késztetett még szívem, hogy elpanaszoljam másoknak búbánataimat, de Isten kegyelméből egyre többször, egyre jobban imádságba foglalom panaszaimat. Az Úr Jézus lett erőmnek és életemnek kútfeje. Amint múltbeli bűneinket, s vele lelkűnknek biztos megtartását Őreá vetettük, ugyanúgy minden nehézséget és problémát is Reá vethetünk! IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézusunk, vonjál Magadhoz bennünket minden mi bajunkban, bánatunkban. Töltsél meg minket bizalommal és hittel, hogy azután másoknak életét is meggazdagíthassuk. Ámen. — Szavaim Isten jóságát jelképezhetik. — White Mariska (Maryland)