Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„Aztán Jézus rátette kezét a szemére, az pedig körülnézett, meggyógyult, tisztán látott... (Mk. 8:25)

Egyik televízió állomáson egy nagyon érdekes dokumentációs filmet láttam. Olyan dolgokat mutatott, amiket normális körülmények között szabad szemmel nem láthatunk. Mondanivalója ez volt: az emberi szem nemcsak lehetővé teszi a látást, hanem korlátozza is. Egy mikroszkóp speciális lencséjén keresztül milliószoros nagyításban az emberi testen a legparányibb élőlényeket is látni tudtam. A teleszkóp lencséjén át meg a csillagok millióit szemléltem, amik máskülönben a legtisztább éjjeleken sem észlelhetők. Egy kamera lencséjén keresztül pedig lassú mozgásban vágtató lovak kecsességét nézhettem. És több más dologban is gyönyörködtem, amit az emberi.szem nem tud adni.

Egy dolgot mégis hiányoltam. A legcsodálatosabb, legdrágább „lencsét:” Jézus Krisztust. Őrajta keresztül beleláthatok magamba úgy, ahogy nélküle soha. Rajta keresztül mások lesznek az emberek is, meg a természet és Isten is. Jézuson keresztül láthatom Isten célját, tervét, amit addig nem értettem. A lelki szemek Jézus segítségével a nagyító lencsék csodájánál is csodálatosabb dolgokat mutatnak. De előbb, mint nekem kellett, neked is el kell ismerned, hogy vak vagy és el kell fogadnod a hívő testvérek segítségét, akik az egyetlen igaz Gyógyítóhoz akarnak vinni.

IMÁDKOZZUNK: Uram, megvallom, hogy eddig saját látásomban bíztam. így torz volt minden. Magam pedig keserű, pesszimista lettem. Segíts rajtam. Ámen.

— Milyen szemmel nézel az életre? —

Robert J. Campbell (Ohio)

KEDD, OKTÓBER 20. — Olvassuk: Márk 8:22-25.