Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, OKTÓBER 18. — Olvassuk: 2 Kor. 2:5-11 „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megen­gedvén egymásnak, amiképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek” (Ef. 4:32) Muszály volt, hogy meglátogassam Czakó bácsit. Meg­tudtam, hogy rossz véleményt babusgatott szívében én­­irántam. Mihelyt beléptem ajtaján, mindjárt el is kezdte kritizáló szavait. Szóáradata másfél óráig meg nem állt. Meg sem mukkanhattam. Mikor aztán kifogyott a szó­ból, búcsút vettem tőle. Bizony nagyon rosszul esett, amit mondott. De lassacskán lecsendesedett háborgó gondo­latvilágom. Miután imádságban Isten elé terjesztettem vádjait, rájöttem, hogy okos dolog lenne papírra vetni panaszait. Úgy is tettem. Legnagyobb meglepetésemre három ki­fogása valóban jogos volt, amelyekért bünbánatot kellett, hogy tartsak. A többi vádak alaptalanok voltak, s azokat figyelmen kívül hagytam. És Isten meghallgatta bűn­bánó imámat. Egy hét elmúltával kopogást hallottam az előszobában. Czakó bácsi volt a tornácon, kérges kezei­ben forgatva fakó kalapját. Bocsánatkéréssel jött. Rá­jött arra, hogy vádolása több részben helytelen volt. Térdreborulva imádkoztunk. A megbocsátás csodákat tesz. Istennek Szent Lelke erőt ad a megbocsátásra, mert Isten Maga is drága bocsánatot adott nekünk az Úr Jé­zusban. IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes és szerető Istenünk, Te megbocsátottál minékünk, mielőtt mi elkezdtük mások­nak a megbocsátást. Add, hogy hatalmadra támaszkod­junk, hogy gazdagabbá váljon életünk és másokkal való kapcsolatunk. Jézus nevében, Ámen. — Új élet van a bünbocsánatban. — Sámuel Tamás (Déli India)

Next

/
Thumbnails
Contents