Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vigassággal.”

(Zsolt 100:1,2)

Tegnap az Isten házában voltam. Idegen és látogató létemre az volt a vágyam, hogy befogadjanak a gyülekezetnek a tagjai a szívükbe. Amint ezzel a vágyakozással ott ültem az egyik padban, éreztem, hogy a lelkész szavai melegséggel, meggyőződéssel, lelkesedéssel hangoznak fülembe. Az egész istentisztelet csak úgy sugározta Isten dicsőségét, hatalmas voltát és közelségét. És ez a tény nemcsak a szószékről, hanem a gyülekezetről is meglátszott. Ahogy imádságaikban kinyújtották lelkűknek segítő karjait a külső világ szükségei felé, olyan áldás volt hallgatni! Imádkoztak a vezető államférfiakért, igazi békességért, majd egy missziói vezetőért a Fülöp Szigeteken, aki fenntartását ettől a gyülekezettől nyeri... Meg voltam győződve, hogy noha nem ismertem imatárgyaikat azok nagyon fontosak voltak számukra.

Idegen voltam, mégis szinte lenyűgözött őszinte szeretetük és érdeklődésük. A Jézus Krisztusban való közösségünket tisztán megéreztem, résztvettem valóban az istentiszteletben, s egy voltam az emberekkel. Hozzájuk tartoztam. Örömmel, békességgel és reménységgel távoztam.

IMÁDKOZZUNK: Ó Urunk, Szent Lelked munkája által építsél fel bennünket olyan igazi közösséggé, amelyben úgy mimagunk, mint embertársaink felfedezhetjük szeretetednek valóságát és hatalmát, Ámen.

— A hívőknek családja az én igazi családom. —

Gates H. Máté (New York)

SZOMBAT, OKTÓBER 17. — Olvassuk: I Péter 2:4-5.