Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 8. — Olvassuk: Zsolt. 100.

,.Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel!” (Zsolt. 100:2)

Férjem már negyven éves volt, mikor Isten elhívta, a lelkészi pályára. Életünkben ez gyökeres változásokat hozott. Egyben hitünknek is komoly próbájává vált. Feladta az üzleti életben való foglalkozását és elkezdte theológiai tanulmányait. Egészen megrémültem, mikor — háromgyerekes családommal, minden kereset nélkül — szembenéztünk férjem tanulmányainak három esztendejével. Mégis tudtam, hogy helyesen cselekedett, amikor ezt vállalta. Tudtam, hogy valahogyan csak meg fogunk élni, de hogy hogyan, az igazán sok aggodalmat jelentett.

Segítséget kerestem s kialakult bennem az az elhatározás, hogy végigküzdjük a három évet. Amikor aggodalmamat és elhatározásomat közöltem levélben egy barátnőmmel, ő így válaszolt: „Emlékezzél: Szolgáld Istent örvendezéssel és légy boldog, hogy Ő erre hívott el titeket.”

Ez a bíztatás megváltoztatta lelki beállítottságomat. Megköszöntem Istennek a nekünk adott alkalmat. Szépen továbbröpültek férjem tanulmányi évei s időközben soha nem szenvedtünk hiányt. Ellenben növekedtünk hitben és szeretetben. Olykor megtántorodunk még ma is és szolgálatom miatt olykor panaszkodom ahelyett, hogy énekelnék. De akkor visszagondolok barátnőm tanácsára: „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel!”

IMÁDKOZZUNK: Jó Istenünk, segíts Benned bíznunk és örömmel szolgálnunk Téged. Köszönjük az életnek Tőled kapott ajándékát. Jézus Krisztus nevében. Ámen.

— Szolgáld Istent — nem panaszkodással, hanem — énekléssel! —

Gee H. Mária (Virgínia)