Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

KEDD, SZEPTEMBER 29. — Olvassuk: Márk 12:41-44.

„Mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogynem mind a többi.” (Márk. 12:43)

Két asszonyt benső barátság szálai kapcsoltak egymáshoz gyermekkoruktól fogva. Özvegységükben is megmaradtak testi-lelki jóbarátoknak, pedig anyagiakban nagy volt a válaszfal közöttük. Az egyikre nagy vagyont hagyott jómódú férje, és ahogy mondani szokás, megvolt mindene; míg a másik szerény nyugdíjából élt szűkösen.

A gazdag asszony születésnapja közeledett és a szegény özvegy azon töprengett, hogy ö vajon mivel szerezzen örömet drága barátnőjének. Előkotorta meglévő pénzecskéjét és az azon vett hozzávalókból egy kis tésztát sütött a gazdag asszonynak. A tészta nem volt a cukrászművészet remeke, de ő szívének minden melegét, szeretetét belesütötte. Mikor szerény ajándékát átadta barátnőjének, az könnyekig meghatódva borult a szegény asszony nyakába: „Kedvesem” — mondotta a gazdag asszony — ,,a te ajándékod drágább nekem minden díszes és költséges ajándéknál, mellyel rokonaim elhalmoztak. Ők örökséget várnak tőlem, ha meghaltam; ajándékuk nem ragaszkodásuk, hanem önzésük jele. Tudom, hogy te nem vársz semmiféle ellenszolgáltatást, de szíves minden szeretetét adtad. Tőlem minden segítséget visszautasítottál, amikor felajánlottam. Nem tudom hát viszonozni, áldjon meg az Isten érte.”

Isten előtt is csak akkor kedves az ajándékunk, ha áldozat részünkről, és szeretetböl adjuk cserébe az Ö végtelen szeretetéért.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk! Adj nekünk vidám és hálás szívet, mikor neked adunk abból, amit nekünk oly bőségesen adtál. Ámen.

— A jókedvű adakozót szereti az Isten. —

Howard Robert (Minnesota)