Csendes Percek, 1981 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1981-09-01 / 5. szám

„...így szól az Úr, a te Teremtőd és a te Alkotód...: Ne félj mert... neveden hívtalak téged, enyém vagy...” (Ézs.43:1) Seattle-ben, egy yogurtot árusító üzletben az elárusí­tók a rendeléseknél a vevő keresztnevét kérdik. Mikor az áru elkészül, a várakozó üzletfél azt hallja, hogy kereszt­nevén szólítják annak átvételére. Ez az üzleti módszer va­lósággal vonza az embereket. A keresztnéven szólítás bi­zonyos baráti, megértő légkört teremt a boltban. Edét mindenki csak „öreg csavargónak,” vagy „vén iszákosnak’ ’ nevezte, és nem vették emberszámba, mivel megrögzött alkoholista volt. Mióta az intézetbe került, ahol a hozzá hasonló kisiklott életeket igyekeznek Isten segítségével helyes vágányra terelni, mindenki a kereszt­nevén szólítja őt. Eleinte meglepte a dolog, mert szokat­lan volt, de lassan rájött, hogy itt barátok közé került, akik emberszámba veszik, Isten előtt fontos személynek tartják. Ez visszaadta emberi méltóságát, az emberek­be vetett hitét. Tudja, hogy barátai vannak, akik törőd­nek vele, de azt is tudja, hogy az Úr Jézus a leghübb ba­rátja. Csodálatosan megnyugtató érzés, hogy Jézusunk ismer minket személyesen és nevünkön szólít. Emlékezik mind­nyájunkra, mert drágák és becsesek vagyunk az Ő szá­mára, amit drága vérével bizonyított a keresztfán. IMÁDKOZZUNK: Uram, bodog vagyok, hogy gyerme­ked vagyok és hogy ismersz, nevemen szólítasz. Érzem szereteted drága melegét. Add, hogy szívemen hordjam felebarátaimat, és törődjem velük, ahogy Te törődsz ve­lem. A Jézusért kérlek. Ámen. — Mindnyájan becsesek vagyunk az Úrnak. — Harder Geraldine (Washington) SZERDA, SZEPTEMBER 30. — Olvassuk: Ézs.43:l-5.

Next

/
Thumbnails
Contents