Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„ímé adok néktek hatalmat, hogy... tapodjatok az ellenségnek minden erején, és semmi nem árthat néktek.”

(Luk.10-19)

Nagyon készültem és vártam az elkövetkező vasárnapi istentiszteletet. Kilencven éves születésnapom volt és én kívántam adni az Úr asztalára a virágot.

Egy héttel vasárnap előtt azonban úgy megütöttem a térdemet, hogy ágyba kényszerültem. Első gondolatom az volt„hogy elszalasztom a számomra oly ünnepi alkalmat. t

Egyik nap igeolvasás és imádság közben a fenti Ige különös hangsúllyal szólt hozzám. Ismételgetni kezdtem magamban az Igét, de a lábam napok teltével sem akart javulni. Még szombat este is úgy látszott, nem tudok elmenni a számomra különleges istentiszteletre. Ám az Ige bátorságot adott, és hitem nem ingott meg. Vasárnap reggel, ahogy földre tettem a lábam, még fájt. De kezdtem járkálni. Minden lépés után erőm gyarapodott egészen addig, amíg bot segítségével a kocsimhoz tudtam menni.

Isten iránti hálaadással és köszönettel léptem be templomomba, és úgy éreztem, hogy még soha nem volt szívemben ilyen öröm és szeretet Isten iránt, gyülekezetem iránt, mint ezen a vasárnapon.

IMÁDKOZZUNK: Megváltó Urunk! Köszönjük, hogy Igéd igaz és szent. A Hozzád szálló imát meghallgatod, és előbb vagy utóbb felelsz arra. Erősíts hitünkben, hogy kitartsunk a próbák alatt is, ígéretedre támaszkodva. Áldott légy, hogy ezt Te megteszed. Ámen.

— „Legyen hitetek Istenben!” —

Edna A. Hubbard (Laguna Hills, California)

VASÁRNAP, JANUÁR 6. — Olvassuk: Zsolt 18.