Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Az ő száját bölcsen nyitja meg... dicsérjék öt a kapuban az ő cselekedetei.” (Péld. 32:26,31)

Az Ige üzenetét továbbadni olyan, mint mikor eső öntözi meg kertünket. A langyos, csendes eső egy idő múlva nagy jót tesz a kertnek. A zápor leveri a földet, a víz lefut róla, mert nem tudja beinni gyakran még el is pusztítja a gyönge palántákat. Az igehirdetés, az evangélium közlésének ,,hogyan”-ját illusztrálja. A legjobb példákat pedig a Biblia szolgáltatja. A mai történetben Jézus egy vak embert gyógyít meg. Figyeljük csak hogyan! Tehetett volna egy szenzációs csodát sokak szemeláttára. Szemérehányhatta volna bűneit, de az Úr itt a vak nyomorúságát látta. Hozzá szegődött, kivezette egy magános helyre, mindenkitől távol, ahol a vak ember kiönthette a szívét.

De Jézus soha nem került egy szent elkülönülés csapdájába sem. Barátja, befogadottja lett olyanoknak is, akiket a társadalom kiközösített. Látta, hogy kicsoda képes követni. A mai világban elsősorban nem arra vagyunk hivatva, hogy a „termék”, a kér. vallásnak csak szavakkal való kiabálói legyünk. Inkább arra, hogy szolgáljunk. A mi Atyánk sebeket, szenvedéseket meggyógyítani is küldött minket. Talán így jobban megérti a világ Jézust, Aki mind belső sebeinkből, mind bűnös nyomorúságainkból meg akar gyógyítani, hogy testileg-lelkileg épek legyünk.

IMÁDKOZZUNK: Jézusunk, szeretnénk hasonlókká lenni Hozzád: embertársainkhoz kedvesek, törődök velük, szükségeik ismerői. Ámen.

— Isten családjában nincsenek kivetettek. —

JoAnn C. Jones (Wilmore, Kentucky)

HÉTFŐ, JANUÁR 7. — Olvassuk: Márk 8:22-26.