Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 16. — Olvassuk: Zsolt. 19.

,,Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nappal a nappalnak, éjjel az éjjelnek mond beszédet (Róla).” (Zsolt. 19:2,3)

Csodálattal nézem sokszor a természet fenséges képét. S amit Isten ilyenkor tanítani akar nekem, a legfontosabbnak minősítem. Az egyik felejthetetlen leckét fiam segítségével tanultam meg. Egyik alkonyaton különösen szép naplementét figyeltünk, s én megjegyeztem, hogy az ég aljának káprázatos színpompája olyan, mint egy festmény. Kissé később már bent voltunk a házban, s egyszercsak fiam, az ablaknál állva, odaszólt hozzám: „Nézd, Apu, Isten megváltoztatta a képet, és még mindig fest.”

Ilyen az Isten természete. Állandóan dolgozik. Jézus is azt mondta: „Az én Atyám mindezideig munkálkodik.” Igen, változtat, formál. Formál természetet s emberi szíveket. Kifejti, megvalósítja terveit egy nagy cél, az emberiség üdve és országa eljövetele érdekében. Bárhogyan cselekszik, bízhatunk Őbenne, és lelkünk mindenkor nyugalmat, vigaszt találhat Nála. A természet, külső világunk szépségével is törődik, de gyermekei sokkal drágábbak Neki. Miérettünk, szép életünkért Fiát küldte el és adta halálra. Jézus Krisztusban beszél igazán fenséges dolgokat szeretetéről és dicsőségéről, s üzenete „kihat az egész földre.”

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, köszönjük türelmedet bűneinkkel szemben. Adj erőt, és áldj meg kitartással a Veled járásra. Használj jót, rosszat egyaránt, hogy hasonlókká legyünk Fiadhoz mindenben, a hálaadásban is. Ámen.

— Isten még nem fejezte be életünk képét, dolgozik még rajta. — Daisy A. James (North Carolina)