Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 15. — Olvassuk: II. Kor. 4:1-6

,,Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ti pedig kinek mondotok engem? (Máté 16:13,15)

Egyik jó barátom írta, hogy pár hetet azzal töltött el, hogy elmélkedésében felmérje mindazt, amit Jézus Krisztustól kegyelmi ajándékokban kapott. Példája nyomán én is állandó szokásommá tettem ezt az elmélyülő elmélkedést. Hosszú éveken keresztül rendkívül sok áldást kaptam abból, hogy egy hónapot, rendszerint az év 3-ik hónapját, azzal töltöttem el, hogy elgondoljam, mit jelentett nekem Jézus Krisztus, és mennyi minden hiányozna az életemből, ha nem ismerném Ót, és nem válaszoltam volna az 0 áldott hívó szavára. Most már ez rendszeres témája életem egy-egy böjtölésben és imádkozásban eltöltött időszakának.

Rájöttem arra, hogy gyermekkori tapasztalataim egy keresztyén otthonban miként fejlesztették ki bennem a hitet és bizalmat Jézus Krisztusban. Otthonunkban mindennap imádkoztunk együtt és olvastuk Isten igéjét. Úgy hittem, mint egy gyermek. Aztán ez elmélyült és még valóságosabb lett, amikor elfogadtam Jézus Krisztust, mint személyes Megváltómat, Uramat és Barátomat. Krisztus az élő Isten Fia lett számomra. Ez a döntés meghatározta egész életemet és ez ad életemnek értelmet, tartalmat és célt.

IMÁDKOZZUNK: Uram, dicsőítlek azért a boldog napért, amikor elvetted bűneimet. Segíts meg abban, hogy sohase veszítsem el azt a boldog felismerést, hogy bűneim megbocsáttattak és megszabadultam a múlt vétkeitől. Ámen.

— Krisztus életeket változtat meg. —

H. Cecil Pawson (Newcastle upon Tyne, Anglia)