Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1980-03-01 / 2. szám
HÉTFŐ, MÁRCIUS 3. — Olvassuk: Luk. 6:32-38. „Adjatok és nektek is adnak: jó megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak majd az öletekbe.” (Lukács 6:38) Először vezettem világmissziói konferenciát. A végső gyűlésen voltunk együtt, s én már arra gondoltam, hogyan fogom rendezni a kővetkezőt új körülmények, új emberek között. Isten gazdagon megáldott bennünket, s nem tudtam búcsúzóul mást mondani, csak ezt: „Szívemmel az új helyen is veletek leszek.” Szinte ugyanezt mondtam a következő egyháznál a reggeli áhítaton, majd így folytattam: „Csak most fedeztem fel csodálatos módon, hogy a szeretet nem marad ott az egyiknél úgy, hogy megtagadja a másikat; a szeretet megsokszorozódik.” S valóban, ahogy ezeket a konferenciákat végigszolgáltam, ez igazolódott be minden egyes alkalommal. Az egyik bibliaórán egy asszonytestvér így imádkozott: „Mennyei Atyám, ne engedd, hogy megelégedett legyek azzal, hogy csordultig van a poharam, azután lefedjem és magamnak tartsam meg.” Az én imádságom az, hogy adni, adni tudjak folyton. IMÁDKOZZUNK: Atyám, életemet tedd olyan edénynyé, amelyikben áradásig van a te szereteted és kegyelmed, és hadd áradjon ez a szeretet és kegyelem mások felé. Ámen. — A megosztott szeretet megsokszorozott szeretet. — Scarlett Tamás, (Brisbane, Ausztrália)