Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

„...mennyivel inkább fog a ti mennyei Atyátok Szentleiket adni azoknak, akik tőle kérik?” (Lukács 11:13.)

Ajándék átvétellel, elfogadással mindig nehézségem van. Még nehezebb számomra egy ajándékot úgy átvenni, hogy megérezzék az ajándékozók a belőlem fakadó hálát, kedvességet. Nemrégen barátaim megnyitottak egy új keresztyén könyvkereskedést. A nyitás hetében mindennap ajándékoztak valakinek egy gyönyörű családi bibliát.

Egy este, gyűlésről hazajövet egyik barátom ezzel a gyönyörű ajándékkal, a bibliával kedveskedett nekem. Az első pillanatban inkább visszautasítani szerettem volna, mert éreztem, hogy nem érdemiem meg. Végül mégis csak kinyújtottam kezemet, hogy elfogadjam az ajándékot, ami a tiszta és őszinte szeretetnek megnyilvánulása volt.

Abban a pillanatban, amikor a bibliát kezemben tartottam s éreztem a finom bőrkötést az ujjaim alatt s láttam a papír selyemfényű metszését, arra gondoltam, hogy sokszor ilyen makacs vagyok Isten ajándékainak az elfogadásánál is. Vajon hányszor utasítottam vissza azt, amit Ő teljes szeretetével adott nekem? És ebben a pillanatban már készen voltam arra, hogy Lelkének drága ajándékát szabadon vegyem.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, csak akkor vehetjük a Te kegyelmedet, ha megnyitjuk életünket előtted. Közöld velünk a Te Szentlelkedet, s használj fel minket a néked való szolgálatban. Ámen.

— Ellenállok-e még mindig Isten ajándékozó szeretetének? — Clement F. Sherley, (Nashville, Tennessee)

KEDD, MÁRCIUS 4. — Olvassuk: Luk. 11:11-13.