Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 2. — Olvassuk: Ján. 17:20-23.

„Könyörgök, hogy mindnyájan egyek legyenek... egyek mibennünk, hogy elhigyje a világ, hogy Te küldtél engem.” (Ján. 17:21)

Az afrikai Kenyába hívtak meg, hogy evangelizációs szolgálatokat végezzek országszerte. Ott tartózkodásom alatt utitársammal együtt teára voltunk hivatalosak egy gyülekezeti vezető házához, aki történetesen földműveléssel foglalkozott. Vele hosszan elbeszélgettünk közösen vett hitünk gazdagságáról. Ahogy esteledni kezdett, barátunk, a lelkész közvetítésével ezt mondotta: „Nem idegenként beszélnek ezek az amerikaiak: mintha Isten kiszárította volna az óceánt, hogy Afrika és Amerika egymáshoz surlódjanak.”

Valóban, a Krisztusban való közösség áthidal minden válaszfalat, kerítést, „függöny”-t, amit az ember épít. Valósággá válik az, amiért Urunk könyörgött: az Ő Lelke eggyé tesz bennünket küldetésünk és szolgálatunk betöltésére e világban. S ma, amikor félelmetes megosztottságban mindennek a felperzselésére képes az ember, vajon van-e sürgősebb feladat ennél?

Ahogy az új évtizedbe lépünk, az egyháznak ez a bizonyságtevő szolgálata fontosabb, mint valaha. Minden keresztyénhez szól a parancs: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket!”

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, töltsd ki a te Lelkedet reánk, hogy hűségesek legyünk küldetésünk betöltésében: tanítványokká tenni minden népeket. Krisztus nevében. Ámen.

— Hogy teszek ma Krisztus tanítványává valakit?

Fox H. Eddie (Tennessee)