Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

KEDD FEBRUÁR 26. — Olvassuk: Ján. 15:1-11

.. minden forrásaim te benned vannak.” (Zsolt. 87-7)

Vasárnap korán ébredtem. Idegen országban, idegen szállodában szorongva ültem. Nagy felelősség nehezedett reám. Én fogom hirdetni Isten Igéjét egy nekem idegen gyülekezet számára idegen nyelven. Nagyon kicsinek éreztem magamat a megbízatáshoz. Imádságomban szinte megragadtam az Urat, mint Jákob az angyalt és segítségét kértem. Egyszerre, mint harangütés töltötte be a szívemet, agyamat egy felülről való hang; hallottam az Úr Ígéretét: „Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim.” Békesség szállt reám, s tudtam, hogy nincs okom a félelemre. Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk, de Vele mindenre van erőnk.

Mikor a nagy gyülekezet előtt megálltam, nem volt a szívemben más, csak öröm. Azt az örömet mondtam el, amit Jézustól nyertem és nyerünk mindnyájan, mikor bűnbocsánatot kapunk Tőle. Azt az örömet, mikor hűségét, erejét, segítségét tapasztaljuk. Éreztem, és láttam a boldog arcokon, hogy egyek vagyunk az örömben és hálaadásban. Bárcsak ezt éreznétek ti is, kik ma ez Igét olvassátok!

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Urunk, hogy Te vagy minden örömünk, békén, erőnk forrása. Ne hagyj el soha! Ámen.

— Jézus mindig közel van. Keressük és fogadjuk áldásait! —

Jan Petter Walaas (Krisztiansund, Norway)