Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ö keresztjét, és úgy kövessen engem!”

(Máté 16:24)

Már közeledett Nagypéntek. Az Úr Jézus fokozatosan tanítgatta tanítványait, hogy pár nap múlva majd kereszthalálra fog adatni, de harmadnapon feltámad. De Péter tiltakozva lépett elébe; „Mentsen Isten, Uram! nem eshetik ez meg Tevéled!” Amire Jézus így válaszolt: „Távozz tőlem Sátán, hántásomra vagy nékem, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra!” Ezekután következik a fenti idézet.

Az önmegtagadás, a keresztviselés ellenére vannak a mi emberi, péteri gondolkozásunknak.

Kedves Olvasó, hadd intézzek egy kérdést Tehozzád is: Hogy állsz Te a fent idézett íge követelményeivel?

Eljutottál már odáig, hogy meghallottad az Úr Jézus hívó szavát: „Kövess engem?” — és kimondtad-é az IGEN-t az 0 hívogatására?

És ha hívő Péterré változtál is, valóban az a Te szívednek a forró vágyakozása, hogy mostantól kezdve Öt kövessed félelem nélkül, mindenben, még a tövises úton is?

A fenti Ige személyesen Neked szól! tagadjad meg magadat! Régi, természeti kívánságaidat, vágyaidat, bűnös érzelmeidet! Majd vegyed fel alázatosan a Te személyes keresztedet!

IMÁDKOZZUNK: Uram, üdvösségemnek keresztjét Te hordottad, azonban a szenvedéseknek és a csendes tűrésnek a keresztjét énnekem kell hordanom. Ámen.

— Kövesd a Jézust, kövesd még ma! —

Havea Sione (Fidzsi Szigetek)

SZERDA, FEBRUÁR 27. — Olvassuk: Máté 16:24-28.