Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 8. - Olv: 2.Kor. 2:14-17. „Ez az én parancsolatom, hogy egymást szeressétek, amiképpen én szerettelek titeket.” (Ján.l5:12) Zord februári nap volt, s én ár hetek óta betegen nyom­tam az ágyat. Gyülekezetünk egyik öreg asszonya csen­desen bekopogott hozzám és egy kedves ajándékkal ör­vendeztetett meg. Nem virágüzletből vett, szakszerűen elkészített virágkosarat hozott. Csak egyszerű, magakö­tötte csokor volt a kezében, mit szeretettel tett le az éj­jeliszekrényemre. Februárban, csak néhány visszama­radt zöld ágat talált a kertjében. De mellé még pár szál hóvirágot kapart ki a hó alól. A tavasz hírnökeit. Ez a kis csokor értékes volt, mert a szeretetének melegét hoz­ta vele. Öreg lábaival bebotorkált a zimankós időben is a kert fái alá, megkereste a virágot, hogy nekem hozza. Lehet, hogy elcsépelt szólás, de mégis igaz: „Ne az ajándékot nézd, hanem a szívet, mely mögötte van!” Az Úr Jézus is ezt nézi a mi szívünkben; a szolgála­tunk és a szeretetünk jeleit az áldozatunkban. A szí­vünket nézi, mely cselekedeteink mögött van, s az Ő szeretetét keresi benne. IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Atyánk azokat a lelkeket, akiket virággal küldesz hozzánk, hogy szomorúságunk­ban megvidámítsanak, te magad vagy benük. Te az örök szeretet és gondviselés. Ámen. — A szeretet a szolgálatnak lelke. — Ellsie M. Finnie (Leicester, Angl.)

Next

/
Thumbnails
Contents