Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 9. — Olv.: 5.Móz.l5:7-ll.

Zsolt. 112:5-9.

„Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad.” (Zsolt. 112:9)

Az emberi világban tapasztalható sokféle nyomorúság meggondolkoztat bennünket, s megkérdőjelezi Istennek mindenkire kiterjedő gondviselését. Látjuk magunk körül az éhezőt, az otthontalant, a menekülteket, a kiéhezett gyerekeket. A mai Ige arról tanít, hogy Isten gondoskodik a szegényekről. Ez igaz, mert Isten ma is ugyanúgy gondol rájuk, mint Mózes idejében tette.

Jézus a Mózes könyvének erre a részére gondol, amikor azt mondja, hogy „szegények mindenkor lesznek veletek”. A hegyibeszédben pedig egyenesen azt mondja, hogy „boldogok a szegények.”

A világban minden egyes akció melynek célja, hogy a szükségben lévőket megsegítsék, Istennek a cselekedete az Ő szolgái által. Ahelyett, hogy panaszkodnánk a gondviselésre, meg kell értenünk, hogy Isten ösztökél bennünket arra, tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik ezen a téren. Lelkiismeretünk által az Úr parancsolja nekünk.

IMÁDKOZZUNK: Kérünk, Atyánk, bocsásd meg zúgolódásunkat, amikor tőlünk kérnek valamit. Van ételünk, ruházatunk, hajlékunk, s talán nem is tudjuk, mit jelent szegénynek lenni. Segíts abban minket, hogy szeretetünk cselekedetekben nyilvánuljon. Ámen.

— Ha másokkal nem törődünk, Isten akaratának nem teszünk eleget. —

Kohlstaedt E. Donald, (Spokane, Washington)