Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„A felingerelt atyafiú erősb az erős városnál, és a versengések olyanok mint a vár zárja.” (Péld. 18:19)

A két kislány, aki együtt utazott a hajón boldog barátságban játszott napokig. Egyszercsak kegyetlenül összevesztek és megfogadták, hogy többé nem szólnak egymáshoz egész úton. Látni se akarják egymást.

Mikor a hajó áthaladt a nemzetközi időzónán, a kapitány kihirdette, hogy megismétlődik újra az előző nap. Nagyot gondolt erre az egyik gyerek, s odament a volt barátnőhöz: „Kezdjük el mi is újra a tegnapi napot és felejtsük el a veszekedést!”

Mivé lehetne ez a világ, ha mi — csak egy napra legalább, — a békesség embereivé válnánk? Olyanokká lennénk mi is, mint a hajdani apostolok, akikről az van megírva, ogy „felfordították a világot.” Bizony megfordulna a világ, ha minden keresztyén valóban az isteni békesség embere lenne, nemcsak szóban, de cselekedetben is.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, tölts el minket olyan békességgel mellyel embertársaink felé szerinted való módon tudunk mindig közeledni. Amellyel a te Lelked erejét, békességének hatalmát áraszthatjuk szét a világunkba. Ámen.

— Boldogok a békességre igyekező, mert ők Isten fiainak mondatnak. —

Bessie L. Whitacker (Maysvilié, Missuri)

SZERDA, FEBRUÁR 6. — Olv. 34. Zsoltár 11-14