Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 5. — Olvassuk: Fii. 4:10-20.

„Amint engem szeret az Atya, én is úgy szerettelek titeket; maradjatok meg ebben az én szeretetemben.”

(János 5:9)

Mint lelkipásztor sok betegnek, szolgálok a kórházakban. Most azonban én vagyok a másik oldalon. Én fekszem betegen kórházban, én szorulok segítségre. Vajon lesz-e valaki, aki hozzám jön? A csöndes kórházi szobában ilyen kérdések futottak át agyamon: Mennyit ér a lelkészi szolgálat a beteg részére? Meg tud-e tartani a hit horgonya a viharban, vagy csak üres beszéd, ami a kórházban egy betegágynál elhangzik? Aki a beteghez szól, az valóban törődik vele?

így jöttek a kérdésre a feleletek: a család az ágy körül volt; virágok érkeztek; a szeretetnek és törődésnek sorait kaptam; telefonhívások idő- és térbeli távolságokat hidaltak át. Látogatóim egészen megvidámították napjaimat. Szeretetet, gondosságot, jóakaratot tapasztaltam. Az imádság összekapcsolt bennünket Isten kimeríthetetlen gazdagságával és megtartó hatalmával. Isten az Ő örökkévaló karjaival tartott engem, és embereken keresztül mutatta meg nekem, hogy Ő szeret engem.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts minket abban, hogy a szeretet köteléke erősödjék bennünk egymás iránt. Köszönjük a békét és a szív nyugalmát, amit te adsz nekünk Jézus által. Ámen.

— A szeetet: nyitott ajtó mindenki felé. —

Gates H. Matthew, (Rye, New York)