Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 29. — Olvassuk: Zsolt. 19

„Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.’’ (Zsolt. 19:1.)

Egy friss téli reggelen szokásos tornámat végeztem. Lassú ütemben futottam utcánkban. A felkelő nap látványos színekkel bukkant elő a láthatáron. Rózsaszín, lila, kék és szürke színekben hajnalodott. Milyen gyönyörű az élet és milyen csodálatosak Isten kezevonásai! — gondoltam. Közben betértem egy közeli boltba, hogy megvegyem a reggeli újságot, és lelkesedve kiáltottam oda az álmosszemű boltosnak: „Milyen gyönyörű napkelte!” „Sajnos nem láttam” — felelte a boltos. Pedig láthatta volna, ha kilép az épületből.

Mennyi ember zárkózik be a saját elgondolásainak, önző céljainak épületébe, és nem lép ki az igazi világba, ahol láthatná Isten kezevonásait, és találkozhatna Jézus Krisztussal. Ö jelen van mindenütt, s aki követi őt, annak megmutatja az örök életet. Felkél számára is a nap.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, köszönjük Neked kezed vonásait. Mindenütt láthatjuk őket a Te gyönyörű természetedben. Bennünket is széppé teszel, újjá teremtesz, amikor kilépünk önmagunkból. Ámen.

— Csak egy lépés kell ahhoz, hogy helyes irányba térjünk, és láthassuk Isten csodálatos alkotásait. —

Schräg J.O. (McPherson, Kansas.)