Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk.”

(I. János 1:8)

A bűn nem mindig a tetteinkben jelentkezik. Sokszor éppen az a bűnünk, hogy elmulasztunk valamit. Az irgalmas szamaritánus példázatában a pap és a lévita ilyen bűnt követtek el. Az ő bűnük, hogy nem segítettek annak az embernek, akit a rablók kifosztottak, félholtra vertek és az útszélen hagytak.

Mikor valaki hibáiról van szó és elmulasztjuk az illető jó oldalait megemlíteni, szintén bűnt követünk el. Van úgy, hogy nem mondunk véleményt valamiről, ha az népszerűségünkbe kerülne. Ha biztosak vagyunk arról, hogy tudjuk a tényeket, akkor cselekszünk helyesen, ha bátran állást foglalunk. Ha nyugodtan és higgadtan beszélünk problémákról és személyekről, akkor nem lesz sértő a magatartásunk.

Mikor Jézus a templomban járt, tudta, hogy a pénzváltók megszentségtelenítették az Isten házát. Megtehette volna, hogy szemet huny, és elkerüli a kellemetlen összetűzést. De Őneki tiltakoznia kellett az ellen, amit rossznak ítélt. Mi tehetünk-e mást?

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts, képesek legyünk megítélni mi a helyes és jó út, az igaz döntés, aztán adj bátorságot, hogy kövessük is azt. Ámen.

— Állást foglalok-e mindig a gonosz ellen? —

Lowes Ruth (Canyon, Texas)

SZERDA, JANUÁR 30. — Olvassuk: I.Ján.l:5-10.