Csendes Percek, 1980 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1980-01-01 / 1. szám

„És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.” (I.Mózes 9:14)

Egy rövid útról tértünk haza. Ezidőben férjem üzleti vállalkozása rosszul ment, én állás nélkül voltam. Mindketten aggódtunk és rossz hangulatban voltunk. Autónk lassan haladt a zuhogó esőben, amely még jobban lehangolt bennünket. Amikor az eső szűnőben volt, az előbukkanó nap sugarai megtörtek a felhőkön és kocsink fedelét szinte körülvette a szivárvány. Úgy éreztem, hogy meg is érinthetném ezt a színpompás félkört.

Eszembe jutott Isten ígérete, amit Noénak jelentett ki, de nemcsak Őneki, hanem az egész emberiségnek mondott. Ügy éreztem, hogy ezzel a szivárvánnyal az Úr Isten azt üzeni nekünk, hogy törődik velünk, és gondoskodik rólunk. S ez be is következett. Pár nap múlva férjem váratlan ajánlatot kapott, amely később már biztos megélhetést nyújtott számunkra.

A szivárvány által Isten azt mutatta meg, hogy ma is kijelenti magát azoknak, akik hisznek Benne és szeretik Őt. De sokszor elcsüggedünk. Bűn és kétség vesz körül. Ám ha úgy engedelmeskedünk Istennek, mint Nóé, Ő kiment bennünket a csüggedés özönvizéből.

IMÁDKOZZUNK: Úrunk, Istenünk, add, hogy a Te jelenléted tudata szivárványt tükrözzön vissza a bajok felhői között. Add meg nekünk a Nóé hitét és hűségét, kérünk. Ámen.

— Lelki biztonságunk akkor van, ha felismerjük Isten jeleit hazavezető utunkon. —

Chisholm Belinda (Angus, Scotland.)

HÉTFŐ, JANUÁR 28. — Olvassuk: I. Móz. 9:11-17.